|
|
|
für deutschsprachige navigation siehe untere navigationsleiste
|
2007
2006
A Jedlik Ányos-projekt keretében megjelent első antológia a tudásközvetítés sokrétű folyamatát a jelenség kiterjedt mediális, szociális, politikai és morális vonatkozásaival együtt mutatja be. A német és magyar nyelvű sajtótermékekből készült komplex, a szerkesztők, valamint Orosz Magdolna és Szabó Judit előszavait is tartalmazó válogatás a tudástranszfer történeti és elméleti megközelítéséhez kíván hozzájárulni. A szerkesztők kommentárjai és a szövegkorpusz elrendezése a tudásközvetítés jelenségét összetett perspektívából értelmezi, amely a tudás horizontális szóródását – a népszerűsítés, szintkülönbségek kiegyenlítésének tendenciáit, a tömegek általános művelésének gyakorlatát –, illetve vertikális szerveződését, a tudás szociális rétegződését és a hatalmi viszonyok szerinti eloszlását egyaránt kifejezésre juttatja. Az antológia mindenekelőtt a tömegmédiumok által formált tudásközvetítés jelenségének és mechanizmusainak vizsgálatára vállalkozik, amelynek során a tematikus hangsúlyt arra az újszerű és heterogén kvázi-tudományos diskurzusra helyezi, amelyet a két világháború közötti időszak publicisztikája az audiovizuális médiumokkal folytatott versenyben alakított ki. Az antológia által felkínált értelmezési horizont felől tekintve a tudástranszfer e közegben formálódó gyakorlata a tudományos, politikai, esztétikai, irodalmi diskurzusok vonatkozásait, előfeltevéseit és érvelési technikáit egyaránt felvonultatja, és funkcionális szempontból is heterogén képet mutat – egyaránt vállalkozik a természettudományos kutatás legitimációjára, az új tudományképek, illetve a szekuláris szemlélet népszerűsítésére, a technológia marketingjére, mindazonáltal a modernizáció folyamatának polemikus reflexiójára is. Az antológia a kulturális tudás mediális gyakorlatokban való formálódását négy szövegcsoport alapján, más és más szempontok felől közelíti meg. Az első fejezet a technicizált kultúra reprezentációinak és a mediális közvetítés önreferenciális értelmezéseinek tükrében mindenekelőtt a tudományok, a technikai vívmányok mibenlétének, az emberi megismerés komplexumának, a megismerhetőség technikai és ismeretelméleti határainak, a megismerés hasznának, ideologizálódásának és politizálódásának problémáit veti fel. A második témakör a két világháború közötti, főként ideológiai és pártpolitikai irányultságú publicisztikai diskurzus által konstruált ideál- és műveltségképeket (pl. az „értelmes dolgozó”) öleli fel. Ez a szövegegyüttes az urbanizáció és a tömegművelés viszonyát, illetve a tömegsajtó diszkurzív technikáit állítja a középpontba, amelyek sokféleképpen tagolt, plurális műveltségképeket teremtettek. A harmadik fejezet a tudománynépszerűsítést szolgáló, specifikus féltudományos multimediális diskurzusokat (városfejlesztési és -építési koncepciókat, ipari vásárokat, ismeretterjesztő kiállításokat, reklámokat) vizsgálja, amelyek a szociális jelentések és affektív impulzusok közvetítésén keresztül gyakran az ideológiai értelemben vett véleményformálás eszközeivé váltak. Az utolsó csoport szövegeiből végül a művészet és a technicizált kultúra törésekkel tarkított és átalakuló viszonya, illetve a művészet funkcionális értelemben vett átértékelődése bontakozik ki. Ennek megragadását a „techné” és az „ars” fogalmainak szövegekből kibontakozó értelmezései segítik, amelyek rámutatnak a kézmű, a technika és a művészet viszonyában végbemenő jelentésbeli és funkcionális elmozdulásokra. Az antológia a felvázolt kulturális folyamatokat koncepciójának megfelelően egy többdimenziós értelmezési perspektívából vizsgálja, amely a mediális átalakulásokat – sokszor ellentétes irányú tendenciáikat – részleteiben és komplex összefüggésükben világítja meg, egyúttal azonban kísérletet tesz arra is, hogy a tudásközvetítés polemikus és széttartó gyakorlatainak fő csapásirányát és lényegi tendenciáit felmutassa.
Die erste, im Rahmen des Jedlik-Ányos-Projektes zusammengestellte Anthologie umfasst die diversen und vielschichtigen Prozesse des Wissenstranfers und deren soziale, politische und moralische Implikationen. Der Band bietet eine konzeptuelle Auswahl aus der deutsch- und ungarischsprachigen Publizistik, die das komplexe diskursive Feld des Wissenstransfers erfasst. Die Anordnung der Texte und die einschlägigen Kommentare der Herausgeberinnen sowie von Magdolna Orosz und Judit Szabó untersuchen das Phänomen des Wissenstransfers aus einer komplexen Perspektive, welche sowohl die horizontale Streuung des Wissens, die Tendenzen der Nivellierung, Popularisierung und Massenbildung, als auch die vertikale Fluktuation, die schichtweise Verteilung des Wissens bzw. das Ausgeprägtsein der Machtverhältnisse zur Geltung bringt. Darüber hinaus orientiert sich die Anthologie auf die Mechanismen des massenmedialen Wissenstransfers, die in Konkurrenz zu den audiovisuellen medialen Praxen in der Zwischenkriegszeit ein neues interdiskursives Feld abstecken. Demgemäß hat die Anthologie die Umakzentuierung des medialen Feldes, vor allem einen sinnfälligen, quasi-wissenschaftlichen Interdiskurs aufzuweisen, der die Bezugsfelder, Präsuppositionen und Argumentationsweisen der politischen, ästhetischen und wissenschaftlichen Diskurse kondensiert, und zugleich diverse Funktionen, wie die Legitimierung naturwissenschaftlicher Forschungszwecke, die Popularisierung neuer Wissenschaftsbilder, die Säkularisation, die polemische Reflexion der Modernisierung bzw. ihr spannungsreiches Verhältnis in den Raum stellt. Das einleitende Kapitel exponiert im Rückblick auf die Publizistik der 20er und 30er Jahre die medienbedingte Beschaffenheit des kulturellen Wissens. Im Hinblick auf die Repräsentationen der umfassender Technisierung und die selbstreferentiellen Deutungen der medialen Vermittlung werden vor allem die Funktion der Wissenschaft, die Nützlichkeit der technischen Erneuerungen, die technischen und epistemologischen Grenzen der Erkenntnis bzw. die politische und ideologische Beladung des aktuellen Wissensbildes befragt. Den zweiten Schwerpunkt des Bandes machen die idealtypischen Bildungskonzepte (wie z.B.: das Vorbild „des vernünftigen Arbeiters”) aus, die in der Zwischenkriegszeit betont von ideologisch und parteipolitisch orientierten Diskursen ausgetragen werden. In Anbetracht dessen richtet der einschlägige Textkorpus das Augenmerk auf das Verhältnis der Urbanisierung und Massenbildung bzw. auf die differenten kulturellen Techniken, die im vielfältigen multimedialen Geflecht einen pluralistischen Komplex von Bildungsidealen entfalten. Diese Konzepte leiten zum dritten thematischen Akzent über, der auf die speziellen populären Formen des Wissenstransfers gelegt wird. In dieser Hinsicht wird den quasi-wissenschaftlichen multimedialen Diskursen (Städtebaukonzepten, industriellen Messen, populärwissenschaftlichen Ausstellungen, Reklamen) und ihren speziellen Funktionen wie der ideologischen und affektiven Beeinflussung, der Transformation von sozialen Bedeutungen, der Gestaltung von Erwartungen und Werten Vorrang eingeräumt. Anschließend, im vierten Block wird das subtile Verhältnis der Kunst und der technisierten Lebenswelt im Rückblick auf die Umwertung der modernen Kunstprodukte umrissen. Dabei stehen die Begriffe „techne” und „ars” im Brennpunkt des Interesses, die im Kontext der Massenkultur eine prägnante Bedeutungstransformation bzw. eine funktionelle Umakzentuierung erfahren. Die von der Anthologie umrissenen kulturellen Prozesse lassen sich jedoch nur in einer mehrdimensionalen Deutungsperspektive aufschließen, die die gegensätzlichen Stränge der medialen Umwandlungen in aller Breite zu beleuchten, das polemische Bedeutungsspektrum des Wissenstransfers dennoch in seinen gravierenden Zügen aufzuweisen vermag. |
|
|
